Amikor a tested fáj...

Nem megoldásokat írok. Nem tanácsokat adok. Egy gondolatot hagyok itt neked. Talán most erre van szükséged.

Van az a pont, amikor már nem maga a fájdalom a legnehezebb, hanem az, hogy folyamatosan együtt kell élni vele. Nem csak a tested fárad el, elfárad az a részed is, amelyik eddig erős volt, amelyik bírta, amelyik mindig talált még egy kapaszkodót és ezt kevesen mondják ki.

Mert a világ inkább azt kérdezi:

– Mi fáj? – Mit szedsz rá? – Mit próbáltál meg?

Ritkán kérdezi meg azt, hogy te hogy vagy ebben az egészben? Pedig van, amikor a lélek fárad el előbb. A folyamatos alkalmazkodástól. A reménytől, amit újra és újra fel kell építeni, majd csendben elengedni. Ez nem gyengeség. Ez emberi. A tested jelez. De a lelked viseli a súlyt, és talán most nem új módszerre van szükséged.

Nem még egy „csináld jobban” tanácsra. Hanem arra, hogy egy pillanatra ne kelljen erősnek lenned. Nem kell mindig erősnek lenned.

Elég, ha itt vagy. Olvasol és érzed, hogy nem vagy egyedül.

Ha most csak ennyi fért bele, az rendben van. Nem kell tovább olvasnod. Nem kell megoldanod semmit. Ez a megálló most ennyi volt.