Történet
és utazás
Egy élet, amely mindig előre ment – akkor is, amikor nem kellett volna
Nem betegségként indult. Nem tragédiával. Hanem élettel. Mozgékony, kíváncsi, szenvedélyes gyerek voltam. Fociztam, versenyeztem, mentem előre – ahogy akkoriban minden fiú. A testem erős volt, a határaimat nem ismertem.
Amikor tizennégy évesen megjelentek az első bőrelváltozások, egyszerűen nem foglalkoztam velük. Nem fájtak. Nem akadályoztak. Nem szóltak hangosan. Én pedig mentem tovább.
Fiatal felnőttként a világ gyors volt, izgalmas és kíméletlen. A rendszerváltás idején nőttem fel, amikor egyik nap még minden adott volt, másnap pedig semmi sem számított biztosnak. Engem ez nem megijesztett, hanem felpörgetett.
Kerestem a helyem – és meg is találtam.

Mindig azt éreztem: bírom.
Szerkesztőségek, újságok, felelősség, siker. Huszonnyolc évesen már országos napilapnál vezető pozícióban dolgoztam. Kívülről minden rendben volt. Belül? A testem már akkor küldte a jeleket – csak én nem akartam meghallani őket.
Ez az oldal nem a betegségről szól. Hanem arról, hogyan lehet túl sokáig erősnek lenni.